Aqua Dom

Vasárnap a Berliner Dómnál sétálva Kanga úgy emlékezett, hogy ott a közelben az egyik épületben egy óriási aquarium van. A másodszorra kiszemelt épület rejtette a giganagy vízhengert, tele különböző halakkal, a közepén pedig egy emeletes hengerlifttel... Kicsit nézett csak ki jól :)

Belelkesültünk, úgyhogy elkezdtük keresni, hogy tudnánk megközelíteni a liftet... Egy másik bejáratot kellett fellelnünk a lifthez, ahol aztán egy tengeri herkentyűs kiállításba botlottunk.

Igen, ez a 7vége a véletlen kiállításokba belebotlós 7vége volt:)

Színes tengerország egy kis cseppjét láttuk különleges rákokkal, hihetetlen színű és mozgású növényekkel, bohóchallal és egy akkor épp "vemhes" (terhes?, németül schwanger az tuti :) ) tengeri csikóval. Hát, én újra kedvet kaptam a búvártanfolyamhoz...

Bären kiállítás Bärlinben

Tökre véletlen találtunk egy maci kiállítást a Hauptbahnhofon. Én gyalogoltatni "akartam" a bandát a Brandenburgi kaputól a H.bahnhofig, de Dávid úgy emlékezett, hogy a szuperúj U-Bahn (aminek az útvonalának egy részét amúgy még most építik) egészen addig elmegy, szóval menjünk inkább metróval. Hátöö, igaza lett :) Így megúsztuk az esőben sétálást, amiből már úgyis kijutott aznapra és tegnapra is és így találtunk rá a világmedve-kiállításra. Szóval dupla volt az öröm :)

144 ország medvéi voltak kiállítva, általában az országra jellegzetes épületek/színek/minták/alakok voltak ráfestve a macikra, amelyek egyébként járják a világot. Most pár hónapot itt időznek, de amint láttuk, Berlinben már jártak 4-5 évvel ezelőtt. Sőt, Bécsben is, a Kingáék ott már találkoztak velük.

Megkerestük természetesen a magyar macit. Hát, szegény elszégyellheti magát a többi mellett, legalábbis magyar szemmel nézve. Elég semmitmondóra sikeredett. Piros háttéren kis fehér, meztelen emberalakok úszkálnak. Roppantul magyaros...

De voltak egész helyes kis alkotások :)


































Kinga dönt :)

Kegi-Kinga-Dávid-én :)

Kegi és Kinga, a két kompjúteres kalandor és Dávid tisztelt meg látogatásával ezen a 7végén :) Ők már teljes karácsonyi pompában látták a várost - mindenütt karácsonyi vásárosok vannak. De tényleg majdnem minden sarkon :) Nagyon igényes dolgokat árulnak (sok a kézműves termék) - az ember szinte minden második házikónál találna valami kedvére vagy ajándékozni valót. No és persze - mint ahogyan azt megszokhattuk - a vásározók nem kevés karácsonyi finomságot is kínálnak.

Íme egy kis ízelítő:

A fehér ruhás, nagyon vicces, de feladatukra még annál is inkább koncentráló emberekkel a Gendarmen Markt-on találkoztunk. Az egyik karácsonyi hütte előtt énekeltek az árus néniknek éshát nem lehetett nem odanézve illetve nem megállva elmenni mellettük. Totálisan egységes, már-már színházi produkcióba beillő ruházatban énekeltek karácsonyi dalokat, és mindezt nagyon vicces módon tették :) Kb. 5 percet hallgattuk őket, de nekem szinte folyott a könnyem, annyira nevettem. Majdnem annyira, mint amikor a Kegi és a Kinga a cipzáramba beszorult sálamat próbálta kiműteni a kabátomból az Alexon. Khm, előfordul az ilyen... Így aztán mi is szereztünk pár mosolygós pillanatot a körülöttünk állóknak :) Visszatérve, remélem, még összefutok a fehér ruhásokkal!

Jaa, voltuk kiállításon is :) Most nyitották meg az Ice Art-ot az O2 Halle mellett, ahol kínai művészek jégszobrokat állítottak ki. Egy -3 fokos sátorban lehet ezeket a szobrocskákat megnézegetni (jégBrandenburgi kapu, jéghattyú, jégHófehérke, jégdínó, kínai jéghajó...). Szépek voltak, csak írtózatosan hideg volt abban a sátorban, úgyhogy nem is annyira sokat időztünk ott. Azt tökre élveztük - vagy legalábbis én - hogy mindent meg lehetett tapogatni és kipróbáltuk a jégcsúszdát is. Hűűűű, az nagyon jó volt! szerencsére a Kinga hozott a csuszkaülőkének minősített kabátot, úgyhogy odafagyás nélkül tudtunk csúszkálni. Eszkimójátszótér :D

Alexandrowka

Hétvégén egy nap megint Potsdamban telt :)


Mivel jó alvókánk van és a színház utáni kisebb séta után eleve későn aludtunk el, így kb. délben sikerült elővarázsolni magunkat a takaró alól. De sebaj, az időeltolódás ellenére is az eredeti tervünknél maradtunk... Potsdam. Naná! Reggeli után, olyan fél 3 körül már meg is érkeztünk :) Persze, már mikor útnak indultunk, akkor tudtuk, hogy csak 2-3 óránk lesz sötétedés előtt... Jól számítottuk sajnos...


Amit sikerült világosban megnéznünk, az az Alexandrowka (orosz kolónia) volt. Ezt eddig még én sem láttam...Vagyis anyáékkal ott mentünk el véletlen mellettte, de akkor nem tudtam még, hogy ez az :) Háát, amúgy egy kihaltabb területen kell elképzelni néhány különleges, fafaragásos házikót (lsd. videó), amiket az egyik német uralkodó (III. Friedrich Wilhelm) építtetett orosz tervek alapján az orosz udvari énekesei számára. Pusztán azért, hogy otthon érezzék magukat. Jó nem? Meg akkor már biztos szebben is énekelnek :D A kedvükért épült egyébként a közeli hegyen/dombocskán lévő ortodox templom is...

Aznap még félig világosban eljutottunk a Neuer Gartenba a Cecilienhofhoz, viszont mire a Sancoussi kastélyhoz értünk, addigra korom sötét lett már. Sajnos. Reménykedtünk, hogy kivilágítják az épületeket, de csalódnunk kellett. Engem is csak a vakunk világított be....

Álltunk ott kicsit a sötétben, hátha történik valami csoda, de csak nem... Úgyhogy kicsit lógó orral, de kisétáltunk a parkból... A dolog jó része volt viszont, hogy közvetlen a "pakolás" előtt egy nagyon finomat sikerült ebédelni/vacsorázni - és sztem valamennyire ennek volt köszönhető, hogy azért nem törtünk le annyira. Így nézett ki a hami:

És ilyen naplementét láttunk a Neuer Gartenban:

amikor lepereg

Tíz perce még nem gondoltam, hogy a gépem előtt fogok ma ülni. Hogy én ülök a gép előtt... Hogy ott lesz minden holmim, ahol hagytam reggel. És senki nem fog "várni" a lakásban.

Filmbe illő jelenet.

A karácsonyi vásárról hazafelé tartva, mikor befordultam a blokkom felé, ijedten vettem észre, hogy ég a villany a lakásban... Teljes rémület. Körülnézés. Sötét van. Sehol senki az udvaron. Mindeközben egy másodperctöredék alatt lepergett a fejemben a reggeli szeánsz, de a "filmemben" nem szerepelt a villanyfelkapcsolás. Nem, nem hagyhattam égve, mikor fel sem kapcsoltam. Biztos meglepi parti... dehát senkinek sincs kulcsa... Nem, nem...

Mit csináljak? Nem megyek be. Márpedig be kell mennem. Nem, egyedül nem megyek be. Felhívok valakit. Az Imikét. De ő mit kezd velem 1000 km-rel arrébb. Akkor egy munkatársat. De nem, az sem jó. Messze lakik.... A közelben kell valaki. Az utcán még biztosan sétál valaki. Nem, az sem jó, az utcáról nem hívhatok senkit. Várjunk, mintha egy autó parkolt volna le a garázsunkban. Igen, ez az. Leszaladok. Remélem, még ott találom a sofőrt. Igen. Kicsi lila autó, még ül benne valaki. Egy lány. Rendben. Semmi baj. Próbálom neki elmondani, mi a helyzet. Két könnycsepp letörlése között megállapítom nagy okosan, hogy lányok vagyunk. Ő erre higgadtan nyugtázza, hogy nincs vész, hiszen ketten vagyunk. Simán megoldjuk. Hát, jó, legyen... Felmegyünk. Becsengetett. Semmi mozgás. Elfordítom a kulcsot. Továbbra sincs mozgás bent. Nincs itt senki. Kisebb fajta megkönnyebbülés... Azért benézek minden kis lyukba...

... Hát... azért... ha valaki lett volna itthon, nem sokra mentünk volna magunkkal... De mákunk volt. Mákom van. Csak az ijedelem volt nagy. És most már értem picit ezt a pillanat alatt lepergős dolgot is.

Ja... megállapodtunk a lánnyal, hogy biztosan az apartmanosok hagyták égve a villanyt...
Én meg áldom a memóiámat...

Mein Baby gehört zu mir - Dirty dancing

Már régóta reklámozzák itt a Dirthy dancinget - kedvet is kaptam hozzá és a Tag der offenen Türen alkalmával (amikor csak úgy be lehetett menni a színházba és 1-2 részletet megnézni belőle) szert is tettem a jegyre.
A Potsdamer Platzon lévő színházban játszották, ami inkább a modern, funkcionális beütésű színházak közé tartozik, mint a hangulatában, falaiból is kultúrát árasztók közé. Dehát, végülis nem feltétlen az épület a fontos, hanem maga az előadás. Az pedig "ott volt". Annak ellenére is, hogy a megszokottól eltérően minden jelenet egy színpadi cikkelyen játszódott. A különböző helyszíneket pedig úgy oldották meg, hogy más és más fénykompozíciót vetítettek a hátsó és oldalsó falakra. Eléggé hatásos volt. Simán el lehetett hinni, hogy a falra vetített esőben megáztak a szereplők. A sztori eredeti volt - abban nem újítottak. Szerencsére :)

Adri-Kriszti-Andás-Marci-Keve-Én

Wúúú-húúú :) Nagy volt az öröm péntek este Tegelen: befutottak Krisztiék és Adriék :)))

Szombaton aztán hatan lettünk - így nézett ki a csapat Kevével együtt:

Ki kell jelentenem, ez is a wunderbar hétvégék közé sorolható. Szép és rendkívül sok helyen járunk, sok újdonságot tudtunk meg - Kevének köszönhetően. Most csak pár dolgot emelek ki képes bemutatás szintjén, azt ami nekem is új volt... Mert van ám még bőven ilyen... és lesz is...

Az első újdonságként a Múzeum-szigeten található Pergamon Múzeumot említeném meg (az 5 közül az egyik), ahová az idők folyamán a németek többek között az Istár kaput és a Pergamon oltárt is eltranszportálták... Ellopták (?) Olyasmi... Viszont lenyűgözőek voltak...

Most pedig következzen néhány hami, amit a 7végén sikerült abszolválnunk. Mert a tudásszomjas turista is megéhezik néha :)









fincsi vacsi

Curry wurstolás

Hozzá kell tennem, hogy az egyik legfinomabbat (legelső kép) egy melegbárban ettük :) Ez pedig úgy történt (messziről kezdem...), hogy András és Keve elmentek színházba, amíg mi 4-en gondoltuk, megvacsorázunk. Kevétől kértünk tanácsot, hogy hová menjünk, ő ajánlott is egy szuperjó olasz éttermet az U4 vonalán. Meg is találtuk a keresett utcát, viszont az étterem csak nem akart előkerülni... Így aztán visszafordultunk pár lépést és betértünk kb. a második szimpi, nem keleti kajás helyre. Először fel sem tűnt, hogy hová érkeztünk, csak pár perc elteltével. Persze senkit nem zavart senki, mi nagyon jól éreztük magunkat (szerintem ezt a többiek nevében is mondhatom) és a vacsora is nagyon-nagyon finom volt. Szóval megérte! És szerintem mással is betévedünk majd még oda :)

Germknödel

Hát, nemtom mi ez a hami magyarul... Nekem új volt, sztem ilyen nálunk nincsen...

Amikor Zsuzsiékkal múlkor a Kaufhof Galerie-ben jártunk, akkor tetszett meg, csak anno nem volt érkezésünk elkészíteni. Aztán ma eszembe jutott, mi lenne, ha kipróbálnám. És lám :) Egész finiii! A következő látogatóknak be is mutatom majd holnap.

Roppant egyszerű elkészíteni amúgy (főleg, hogy félkész...), csak gőzölni kellett és slussz. Vaniliaszósszal kellett volna enni, de az kimaradt. Majd holnap :)

Hűű, kezd egyre inkább karácsonyi hangulatom lenni. Ma Franzival nosztalgiáztunk is kicsit - mindenki a saját karácsonyáról. Nagy lelkesen biztosított róla, hogy elvisznek ám majd karácsonyi vásárba - tök kis aranyos volt. Dejólesz neküüünk :)

11.11. 11:11 - Pfannkuchen

November 11-én, 11 óra 11 perckor itt Pfannkuchent (fánkot) kell enni :) Hogy miért? Mert most kezdődik el a fesztivál szezon és ilyenkor ez a módi itt. Egyébként, csak Berlinben hívják ezt a fánkot Pfannkuchennek, máshol ez a Berliner. És ami Németország más részén Pfannkuchen, az itt Eierkuchen. Logikusak, nem? :)
Jaa, és cselesek is :) Egyik másik Pfannkuchenbe a mai napon ugyanis nem szilvalekvárt tesznek, hanem mustárt.
Az enyém mustártalan volt :]

Berlin-Köln: 0:1

Eljött a nap életem első focimeccsére. Erre épp a berlini Olimpia stadionban került sor. Nem apróztuk el a dolgokat:) Zsuzsiék nagyon szuper helyre foglaltak jegyet: békés blokk tökéletes kilátással.

Nem nagyon szoktam meccset nézni, de ezt most valahogy mégis egészen élveztem és majdnem végig figyelni tudtam :) Ritka dolog, hogy kibírok ülve egy meccsnyi időt... Biztosan azért volt ez így ezúttal , mert a bíró kissé igazságtalan volt a Herthával (berlini csapat) szemben és állandóan figyelni kellett, mi történik...

Jaaa, az egyik, valószínüleg berlini szurkoló annyira megelégelte a bíró semmittevését, hogy ruháit magáról levéve, teljesen meztelenül felszaladt a pályára...

A biztonsági emberekből kettő persze néhány pillanaton belül a pályán termett és pár kisebb kör kergetőzés után elkapták és letoloncolták emberünket melegebb helyekre...

Azt eddig nem ecseteltem ugyan, de bitang hideg volt. A rutinosabb szurkolók persze takaróval, sok-sok sállal érkeztek, de mi nem tartoztunk közéjük... Szóval maradt a forró csoki és a forró palacsinta, és részemről a fogadalom, hogy a következő meccsre nyáron megyek :)

9. November 1989 - Mauerfall

Szombaton útbaejtettük a Potsdamer Platz-ot. Többek között azért, mert meg akartam mutatni a modern negyed mellé felépített csúszkapályát - amit persze rögtön ki is kellett próbálnunk:) Írtó gyorsan lecsusszan az ember, de jó móka! Ahogy felmásztunk a csúszópálya tetejére, teljesen jól be lehetett látni a Reichstag felé vezető utcát, ahol csak úgy hömpölygött az embertömeg. Le volt zárva az egész, mert ide építették fel a "dominó galériát".

1.000 darab óriásdominóról van szó (embernagyságú), amiket a világ különböző országaiban élő gyerekek festettek be a berlini fal leomlásának 20. évfordulója alkalmából. Voltak köztük egész elgondolkodtató motívumot megjelenítő dominóelemek is...


Ezekből az óriásdominókból került felépítésre szimbolikusan a berlini fal, amit aztán hétfőn, november 9-én ünnepi keretek között döntöttek le. Volt egy kis magyar vonulata is a dolgoknak (nem véletlen persze, ha visszagondolunk azokra időkre...):

- az első ledöntésre kerülő dominókockát magyar gyerekek festették

- az első kocka "ledöntője" pedig a rendszerváltás idején Magyarországot vezető Németh Miklós volt. Ő volt egyébként az ünnepségen résztvevő politikai vezetők közül az egyetlen, aki nem anyanyelvén, hanem angolul beszélt...

Egyébként több prominens vezető is résztvett a megemlékezésen azokból az országokból, amelyek annak idején fontos szerepet játszottak a fal leomlásához vezető eseményekben (Fro., N-Br., USA, Mo., Lengyelo., Oroszo.).

A nagyon-nagyon rossz idő ellenére elképesztően sokan vettek részt az ünnepségen, ami helyenként igencsak szomorú, máskor eléggé elgondolkodtató, majd megható (az egyik ilyen pillanat számomra akkor volt, amikor a sok ezer ember el kezdte énekelni a Berliner Luft-ot...) , a végén pedig felszabadult örömérzettel telt volt.

Különleges érzés lehetett berlininek lenni... Akkor is és most is.

KaDeWe ZsuzsiTamással

Yippiééé, yippiééé, itt vannak Zsuzsiék :) Zsuzsi és Tamás.

Pénteken délelőtt - amíg én dolgoztam - egyedül fedezték fel a város irodához közeli részeit. Ajánlottam nékik hevesen a Reichstag kupolát, mint szép kilátóhelyet, de ezt végül nem vállalták be... Hát, igen, kell hozzá egy idegzet - a giganagy sort illetően - ami lehet, hogy tavasszal/nyáron jobban megvan az embernek, mint hóban-fagyban...

Szombatra ezek után natürlich nem a Reichstagot céloztuk be, hanem a giganagy alvás után a Kurfürstendamm felé vettük az irányt :) Ott pedig a Kaiser Wilhelm Gedächnis Kirche megtekintését kulturprogramnak betudva a KaDeWe (Kaufhaus des Westens) felé orientálódtunk. Nem feltétlen vásárlási szándékkal, inkább nézelődni... Persze-persze... :)

A KaDeWe egy 1907-ben épült óóóriási (6-7 szintes) bevásárló központ. Még pontosabban európa 2. legnagyobb áruháza. De ezt nem ilyen nagy westendes plázás jellegűnek kell ám elképzelni! Hűűű, nagyon messze áll attól, persze pozitív irányban :) Nem sok kis bolttal van megtömve, hanem szintenként különböző termékekkel hatalmas kínálatban.

Mi a 6. emeleten időztünk, ahol hamikat árultak minden mennyiségben. Óriási választék, friss, különleges áruk - annyi van mindenből, hogy az ember már-már nehezen tudja befogadni ezt a sok-sok dolgot. Pár adat csak: 380.000 áru, napi 40-50.000 látogató, 60.000 m2 terület. Komoly! Amúgy nemcsak nekem volt sok(k), gasztro-Zsuzsi is ámult-bámult helyenként :) Íme, néhány képecske ízelítőként:

U2