#ajkdhlaŁŁ

Ma volt valami. Furcsa. Nem tudom megfogalmazni pontosan. Nem pontosan sem... :)

Ilyen:
Meg ilyen:

http://www.youtube.com/watch?v=KQJLV3__Ol0&feature=related

Ez nem Berlin! NL a többiekkel :)

Amszterdam

Kabát, sál - napozás a tengerparton :]

Waschmaschine

Jippié, találkoztam végre egy lakótárssal :) Asszem ő az első, akit eddig 4 hét alatt láttam. De bizonyosan az első, akivel beszélgettem is.

Szegény... picit ráijesztettem szerintem, persze nem szándékosan... (fontos az első benyomás :D ). Úgy történt az egész, hogy én épp vártam, hogy végezzen a mosógép. Ez annyit tesz, hogy - mivel nincs kiírva, melyik program hány perc és még nem sikerült mindent kitapasztalom, ezért aztán túl korán mentem le - egy könyvvel a kezemben ücsörögtem a magamra zárt mosómasa-szobában 2 mosógép társaságában. Végülis mindegy, hol olvasok....

Már vagy a 20. oldalt lapoztam, amikor egyszer csak kattan a zár, belép valaki (egy 2m magas, jól megtermett, pirospozsgás embert kell elképzelni) és hirtelen elkezdi kipakolni a cuccait az egyik gépből. Nagyon a ruhákra koncentrált, mert nem vett észre... Ekkor viszont én köszöntem neki egy kedves helló-t, amire ő úgy meglepődött, hogy majdnem elejtette a kezében lévő, félig még vizes holmijait... Upsz... Ekkor gyorsan próbáltam "feljavítani" a szitut, ami végülis sikerült, mert egész jól elbeszélgettünk. És asszem létezik olyan, hogy német humor... Csak rá kell hangolódni.

Knödli

Már régebb óta nézegettem, milyen berlini finomságot lehetne sütni-főzni. Mondjuk elsősorban inkább főzni, mert sütőm nincs... Lapozgatom a szakácskönyveket a boltban, vizslatom az étlapokat, kérdezősködöm ki-mit ajánl... Eddig nem sok eredménnyel jártam. (De majd eztán')
Berliner Wurst - ez a fő jellegzetesség, dehát ezen most mit főzzek?! Amúgy is grillezve finom, meg szószosan. Egyébiránt rájöttem, mi-mi, (ez lehet, hogy másnak nem újdonság, csak nekem...), szóval: Bockwurst= wurst főzve, Bratwurst=wurst grillezve, Currywurst=felsarabolt wurst szósszal. Nade, én ma nem wurstolni akartam, hanem valami mááást. Knödel lett belőle gombás-szószos kísérettel.

A boltban 2féle gombóc volt: sima és Semmelknödel. A dobozaikon kb. ugyanazok a képek díszelegtek, ezért gondoltam, sok különbség nem lehet köztük... Azért az utóbbit választottam, hátha mégis tud valami extrát... :) Hátöö, nemtom. Így nézett ki:

Ilyen kis gömbtasakokban volt a "matéria". Először be kellett áztatatni, aztán főzni. (Még jó, hogy elolvastam a használati útmutatót, mert eszembe nem jutott volna főzés előtt hideg sós vízben úsztatni őket...)

Kicsit légbuborék hatást keltettek a gombócok, dehát, biztos az igazi germán háziasszonyoknál is így megy ez...
Amikor megfőttek egyébként jobban néztek ki egy fokkal :)


Az első recept, amit a knődli mellé olvastam, nem tetszett, mert cukrot kellett volna szórni a húsra, ami valahogy nem jött össze ízvilágban a többi hozzávalóval... Ez ma nem tett volna jót nekem...
Jaaa, és nincs is cukrom itt, hehe :)

Szóval inkább maradtam a gombás verziónál. Egész jól passzoltak :) És gyorsan el is készültek, ami fontos tényező volt ma a rendszerben.

Csak... máskor lehet, hogy áthívok valakit, mert egyedül nem olyan vicces dolog főzni... Még. Már?

La-la-la-la-la-lalalala

Megint csak a naplementét csíptem el. De pont jókor jó helyen voltam, ugyanis körbenézve gyorsan leesett, hogy a Reichstagtól nem olyan messze állok. Szóval, uzsgyi' volt a Spree parton:)

Nem mentem el teljesen a bejáratáig, szóval nem tudtam meg, hogy este is hatalmas sor kígyózik-e a Reichstag lépcsőinél.... Ki kéne fogni valami nem annyira népszerű napot és akkor felmenni a kupolába. Ja, igen, ezért a hosszú sor... Nem Angela Merkelt akarják az emberek testközelből látni, hanem a kupolába feljutni. Innen, azaz onnan fentről (még nem voltam a magasban) nagyon tuti a kilátás 360˙-ban és építészeti szempontból is egy remekművel állunk szemben, ahogy olvastam. Szóval, a terv: bevárok egy látogatót, együtt kivárjuk a sort (együtt minden könnyebb alapon :) ) és jól körülnézünk bentről-fentről.

Amúgy ma délután épp szülinapi ajándékot vadásztunk Serkannak. Ő a kis török a csapatban, a HumorHerold. Mondjuk ma nem volt annyira jó kedve, mint lenni szokott... Meg is jegyeztem neki, hogy nem a "régi"... Ma délelőtt egyébként mindannyian "nyomottak" voltunk, valahogy keveset alszunk (ez most úgy hangzik, mintha együtt laknánk, pedig nem is). Viszont igy, fáradtan, még a kis poén is nagy poénnak tűnik :)

Mostanában a jókedvhez egyébiránt elég, ha résnyire nyitva hagyjuk az iroda ablakát, szabad utat adva ezzel a szomszédos zeneiskola növendékei torkából kiszökkenő hangoknak. Szoprán, zongora, együtt, külön, hangosabban, lelkesebben. No, ekkor szoktunk összenézni egy röpke pillanatra :) Amúgy, ez a fajta zene talán az, ami nyugtat (biztosan...) és segít a koncentrálásban is (ahogy régebben olvastam). Szóval, rendben van ez így. Félúton járunk tehát a szimbiózis felé.... :)

Irány Babelsberg

Ezen a hétvégén már jár néhány S-Bahn, többek között az is, ami Babelsbergbe megy, úgyhogy felnyalábolva a biciklijeinket, Magdalenával reggel útnak is indultunk. Jó ötlet volt vinni a járgányokat is, különben hosszú kilométereket kellett volna sétálni és fele ennyit láttunk volna...

A Potsdammal majdnem összeépült Babelsberg park az egyik legnagyobb itt a környéken (130 ha). Hátigen, ami túl nagy, ott aktívan kell keresni, hogy a néhány látogatásra érdemes dolgot megtaláljuk... Szóval, nem kell feladni, ha pár kör hegymenet után még csak egy hadsereg fát láttunk... A következő domb után valahol ott lesz a kastély is :) A kastély, ami annak ellenére, hogy a 19. században épült (I. Vilmos császár nyári lakjaként), simán középkori hangulatot sugároz.

Innen is szép volt a kilátás a szemközti hatalmas tóra, de ezt bőven túlszárnyalta, amit a Flatowturm tetejéről láttunk. Berlinig azért nem nyílt kilátás, de a potsdami Sansoucci kastélyig simán. A Flatowturm:

És a kilátás innen:

Miután úgy véltük, hogy mindent láttunk, amit csak lehet és mert végülis alapvetően nem is ez a parkocska volt a cél, útnak indultunk a Filmpark irányába.

Babelsbergben van a legrégebbi nagy filmstúdió, ahol egyébként olyan filmeket forgattak, mint a 80 nap alatt a Föld körül, Valkűr avagy a mostanság a mozikban aktuális Becstelen brigantyk. Ez utóbbit ezek után biztosan megnézem :)

A stúdiók a park legvégén leledzenek, ahová egy széles, mese- és filmfigurákkal "szegélyezett" sétálóutcán lehet eljutni. A park eleje, közepe jellegében egyébként olyan, mint egy vidámpark vagy a Legoland park. De nemcsak gyerekeket köti le egész délutánra ez a hely, az idősebb korosztály is talál magának "harapnivalót". Ilyen például a 4D mozi - ami annyira "ááááá" volt, hogy 2x is beültünk megnézni egy rövidfilmet :) Elég annyi hozzá, hogy alig maradt hangom estére... :) A mozin kívül amúgy még különböző szimulációs gépek, live show-k, kalandjátékok, horror házak, várak tarkítják a látogatók napjait. Megéri az árát! :)

I want to ride my bycicle :]

Megszereztem :) Nem volt egyszerű, megfordultam vagy 5 bicikliboltban, de végül amellett döntöttem, amit az első helyen kinéztem... Az újdonsült (igaz, kíváncsi lennék, melyikünk a korábbi évjáratú) járgányom jellemzői: kék, jól gurul, egész kényelmes. Remélem kihúzza, amíg itt vagyok. Vettem egyből egy masszív zárat is hozzá, mivel - állítólag - gyorsan lába kel a bicajoknak. Hja, végülis nem véletlen van ennyi használt bicó bolt...

Először Neu-Kölln-ben (déli városrész) szeltem az utcákat a csoda géppel. Onnan nem volt olyan messze Friedrichshain, ahová már a múltkor is el akartam menni, mivel ott van az a nagy szökőkút, aminek a partján a Grimm testvérek meséiben szereplő figurák szobrai állnak. Aranyos. Ez egy giganagy parkban volt egyébként, tele játszótérrel, virágokkal szegélyezett zöldfelülettel, így aztán sok babakocsival és utánfutós biciklivel is :) Amúgy, itt sokkal nagyobb szerintem az egy főre jutó fotoszintetizálásra képes élőlények aránya. A zöld :) Konkrétan kb. minden második metrómegálló közelében van egy park vagy csak valami fás rész.

A parkokról jut eszembe - ma jártam a legnagyobban (Tiergarten), ami a Brandenburgi kaputól egészen az állatkertig (Zoologischer Garten) nyúlik. Kis tó, nagy tó, patakok, rétek. És mivel egész jó idő volt, a réten sokan piknikeztek, olvastak vagy napoztak. Nekem ugyan nem tűnt annyira nagyon melegnek, de egyes simán fürdőruhában (vagy anélkül!) feküdtek a fűben. Amikor az fkk részhez értem, azért újra megnéztem a térképet, hogy biztosan jó helyen járok-e. És igen :) A térképen nem jelöltek semmi különlegeset arra a részre. Úgyhogy akkor ez biztosan ilyen "le nem írt, de mindenki tudja, hogy ott lehet" hely. Mindenesetre elsőre meglepődtem :)

A Tiergarteni újdonságok (...) után egyenesen Charlottenburg felé vettem az irányt. Mondjuk, igazándiból az túlzás, hogy egyenesen, mert a térképen már épp nem szerepelt ez a városrész.. Szóval kicsit cikáztam, mire odaértem a Charlottenburgi kastélyhoz. Egyébként... amikor megkérdeztem valakit, merre van, fogalmuk sem volt az embereknek. Murphy, mindig "az otthonülő, most épp csak leugrom a boltba" embereket találom be a kérdésemmel :D

Szóval, a kastély. Ajánlom mindenkinek, hogy menjen el ide, mert nagyon szép! Én a kastély mögötti parkban időztem sokat, egy tó mellett. Maga az épület amúgy kb. 300 évvel ezelőtt épült, Sophie Charlotte (I. Frigyes király felesége) nyári rezidenciájaként, versailles-i elemet is ötvözve benne.

Bárki, bárhonnan

Még mindig elcsodálkoztat, milyen sok nemzetiséget gyűjt össze ez a főváros. Vannak ugyebár az echte, porosz ősöktől eredő németek. Aztán vannak azok az emberek, akikről egyértelműen, mármint első ránézésre megállapítható, hogy eredetileg nem német származásúak. Viszont van az a kategória, akiket simán németnek hinnél, közben meg mégsem :) Ők a legkülönbözőbb országokból települtek ide a legkülönbözőbb történekkel. Csak a velem közel egykorú munkatársak között van
- francia származású, aki a feleségével költözött át Párizsból Berlinbe, de előtte hetente repülővel ingázott néhány évig :))
- Lengyelországban született lány, aki szülőket "otthon hagyva", középiskolásként egyedül települt át ide
- Oroszországból/Üzbegisztánból származó lány, akinek valahogy Nagy Katalin cárnő idejére visszavezethetően vannak német felmenői...

És mindegyikük teljesen lelkes, hogy Berlinben lakhat, semmiképp sem költözne el innen. Picit kezdem már megérteni őket ;)

Szóval... nemcsak maga a város sokoldalúan színes, hanem - bárhonnan nézzük - a lakói is. És az előbbi példák csak nagyon vékony falatkák a berlini wurstból :)

Weltuhr am ALEX

Ez így nem ér! Minden nap 2 perccel előbb megy le a nap... Persze ez eddig is így működött, csak ezidáig valahogy nem figyeltem fel rá ennyire. Biztosan azért, mert nem terveztem minden napra open-air tevékenységet. Bezzeg most, szóval, amikor odaérek valahová, azt kell észrevennem, hogy már félhomály van... Így jártam tegnap is és ma is. És ami még közös a két napban, hogy eltérő útvonalon közlekedve ugyan, de mindkét alkalommal a berlini dómnál kötöttem ki. Neem, nem; nem ilyen pici a város és nem csak egy dóm van :) Csaaak, túl központi helyre került... Módosítanám tehát a mondást, miszerint minden út Rómába vezet :)

Egyébként teljesen jó ez így, hogy mindig más irányból jutok el bizonyos helyekre, legalább jobban összeáll a város térképe a fejemben. Tegnap amúgy jártam a Világóránál is, ami az Alexander Platz-on áll a TV torony közelében, óriási üvegépületek és egy szökőkút árnyékában. Több, a világ különböző szegletében lévő nagyváros idejét mutatja - többek között Pest is szerepel a repertoáron.

Ez az a tér, ahol valamilyen rejtélyes oknál fogva folyamatosan punkokba botlik az emberfia. Kutyával, anélkül, sörrel, csoportokban, földön ülve. Érdekelne, miért pont itt gyűlnek össze...

Egyébként előszeretettel szállítják a kutyákat a metrón. És a bicajokat is. Ez utóbbi nagyon szimpi hozzáállás az itteni BKV (BVG)-tól (vagyis, itt ez a természetes...). Általában úgy vannak kialakítva a vagonok a metrón és a vonatokon is, hogy az ember a legkisebb erőfeszítés nélkül magával tudja vinni a biciklijét vagy egy babakocsit. És a többi utas nem tesz megjegyzéseket a bajusza alatt, hogy miért nincs neki elég helye a metrón egy bicaj miatt... Picit más a közlekedési morál. Türelmesebbek és toleránsabbak az emberek, legalábbis eddigi, korlátozott tapasztalataim szerint.

A közlekedésről jut eszembe. Épp ma kérdeztem meg az egyik bicós kollégát, Romaint, hol érdemes bicajt venni. Mire ő: Attól függ, lopottat vagy csak simán használtat akarok. :) Mivel nekem jelen esetben teljesen mindegy, honnan származik a járgány, mindkét esetre adott tippeket. Kérdeztem tőle, hogy azt mégis honnan állapítom meg, hogy melyik lopott, melyik nem. Hát, az eladóról látni lehet, hangzott a válasz... Hm...Ekkor azért bevillant, hogy lehet, nem egyedül kéne mennem... Még meglátjuk :) Péntekre tervezem a dolgot... hacsak nem addig kölcsönkapok egyet.

Jaa, készítettem képeket az iroda-bevásárlóközpont keverékről belülről/fentről és arról az épületről is (Galerie Lafayette), aminek az oldalbordájába beleágyazódik az iroda. Íme:

Egyébként a fenti kettő fotó csak egy rövid ideig jelent mindennapos környezetet a szorgos hétköznapokban - nemsokára elköltözünk. Azt is tudom már, hogy hová. De erről majd csak akkor, ha már minden és mindenki az új helyén van. :]

Hide-e-e-g va-a-a-n

Hideg van. Tegnap egész nap esett. Ma ugyan már nem, de a hideg itt maradt... Persze a mászkálásról még így sem tudtam lebeszélni magam, viszont útközben betértem egy gyógynövényes boltba. Sicher ist sicher - ahogy itt mondják. De még ennél is sicherebb a sál és a nagykabát...

A szomorkás idő egyébként hangulatában valahogy "passzolt" ahhoz, amit ma kerestem fel - ez a holokauszt emlékmű volt. A sok-sok -pontosan 2711 db - különböző magasságú téglatest-gyűjtemény nem annyira kelt emlékmű hatást. Első ránézésre.

Aztán, ha néhány perc alatt picit belegondolunk, mit ábrázolhat az egymás mellett sorakozó sok névtelen, különböző, de bizonyos szempontból mégis egyforma betonforma, akkor "nagyonis átjön" a mondanivaló.

Nem feltétlen marad időnk azonban sokat elmélkedni a kis téglatesteknél, mert néhány lépést indulunk csak jobbra, a nagy turistaáradat közepette máris a Brandenburgi kapunál találjuk magunkat. Ha pedig balra vennénk az irányt, ott a Potsdamer Platz felhőkarcolói ágaskodnak az égbe máris másra terelve figyelmünket...

:)

Sanssouci-nap

Potsdam. Hosszas tanakodást követően ( :] ) végül ez lett a mai napi választás. Rendes koránkelők módjára délben már útnak is indultam a Charlottenburgi metrómegálló irányába, ahonnan az S-Bahn-ra kellett volna átnyergelnem. Alapesetben. Ha közlekedtek volna... Most viszont (mint arra számítottam is), az alábbi kép fogadott az S-Bahn bejáratánál:

Sebaj, akkor megyek vonattal :) Rendben is volt ez így, mert a vonaton útitársra leltem, aki lelkesen elkísért egy darabon, mesélt a városról és részletesen elmagyarázta, mit-merre-mivel.

Először a holland negyedet keresem meg, ahol véletlen ráakadtam a "Schokoladenhaus"-ra is :) Nem kellene annyit olvasnom mostanában és akkor simán elmennék az ilyen helyek mellett, jelen esetben viszont (mivel sok jót írtak róla) kénytelen voltam bemenni... Nagyon sok fajta tortát rejtett sarki kis házikó pultja, amelyek közül ez tűnt a legcsokisabbnak:

Pont olyan volt az íze, mint amilyennek kinéz :)

A holland negyed meseházait elhagyva egy széles sétálóutcán át a Sanssouci park felé vettem az irányt. Hogy ez milyen szép! Nem véletlen került fel a világörökség listájára. Óriási zöldterület, szökőkutak, kastély, tó, patak, virágok, kastély, szőlőskert, kacsák, ezer éves fák és megint kastélyok szökőkutakkal.

Annyira szép idő volt, és még el akartam menni a Babelsberg filmparkhoz (több fim forgatási helyszíne), a Cecilienhof palotába is (a II. világháborús döntés színhelye), de ezek a város túlsó felén voltak és már nem maradt rá időm. Végülis mindig kell hagyni látnivalót a következő alkalomra is :)