Oranienburger Straße - többszörös Dánia-hatás

Tyűű, hol is kezdjem... Gondoltam, ma előbb bemegyek, hátha időben eljövök, merthát' szép időt jósoltak mára, amit illik kihasználni :) Többé-kevésbé össze is jöttek a számításaim, és a forgóajtón kifordulva balra vettem az irányt. Arra eddig még nem jártam. Pár perc kacskaringózás után egy színes építmény-komplexumba botlottam, ami első ránézésre a billundi Legolandot juttatta eszembe. Tarka-barka kockák. És megint. Nem tudom, mi a neve, vagy hogy mi célt szolgál, de megfogott :)


Bockwurst, Bratwurst, Currywurst minden mennyiségben. Hol máshol, ha nem Berlinben :) Eddig még csak a legutóbbit sikerült megkóstolnom, de gyúrok a többire is. És ezek közül az egyiket mindenképp a képen látható múzeumban fogom megtenni. Hátha ott valamennyivel másabb, mint a városban mozgó árusoknál árult példányok. Egyébként hihetetlen, hogy mi mindenre ki nem találnak múzeumot!


Ma egyébként belefutottam egy bonbon-múzeumba is. Illetve, lehet, hogy inkább csokigyár volt... Sötét volt... nem tudom... Viszont bármi is lehetett az, jól el volt rejtve egy Heckmann-Höfe nevezetű kis udvarkában és mire odaértem, már zárva volt... Szóval, újra fel kell keresnem a helyet. Naajóóó :)

Hazafelé jövet is Dánia érzésem volt. Ezúttal viszont nem Legoland, hanem Christiania. A kapu, az emberek, a tárgyak, az illat... teljesen olyan benyomást keltettek. Csak ez a valami (nem volt kiírva sehol, hogy mi az) belülről szemlélve sokkal-sokkal kisebb, mint a dán hippiváros és inkább egy open-galerie jelleget ölt, minthogy egy kommuna lakóhelye legyen. Így utólag, csak kívülről hasonlóak. Egyébként kétszer is el kellett mennem a hely előtt, míg vettem a bátorságot, hogy bemenjek... Kínos, dehát' megesik az ilyen ... :) Szóval, egy ideig csak ott mászkáltam a környékén, merthát érdekelt, mi történik "odabent". Aztán amikor láttam, hogy nemcsak befestett arcú emberek jönnek kifelé, akkor úgy döntöttem, itt az alkalom. Bementem :) Belülről már nem is volt annyira félelmetes, mint amilyennek elsőre tűnt. Viszont minden irányban fémekből összeeszkábált szobrok, díszek, növények, emberek álltak, amiket különböző színű tompa fényű lámpákkal világítottak meg - nagyon fura hatást keltve ezzel. Plusz felettébb nyugtalanító zenét játszottak kísérőként mellé, ami inkább nyargalásra mint maradásra ösztönzött... De legalább megtudtam, mit rejt a nagy szürke kapu, amiről egy madzagon színes cipő lóg alá.