Nem mentem el teljesen a bejáratáig, szóval nem tudtam meg, hogy este is hatalmas sor kígyózik-e a Reichstag lépcsőinél.... Ki kéne fogni valami nem annyira népszerű napot és akkor felmenni a kupolába. Ja, igen, ezért a hosszú sor... Nem Angela Merkelt akarják az emberek testközelből látni, hanem a kupolába feljutni. Innen, azaz onnan fentről (még nem voltam a magasban) nagyon tuti a kilátás 360˙-ban és építészeti szempontból is egy remekművel állunk szemben, ahogy olvastam. Szóval, a terv: bevárok egy látogatót, együtt kivárjuk a sort (együtt minden könnyebb alapon :) ) és jól körülnézünk bentről-fentről.
Amúgy ma délután épp szülinapi ajándékot vadásztunk Serkannak. Ő a kis török a csapatban, a HumorHerold. Mondjuk ma nem volt annyira jó kedve, mint lenni szokott... Meg is jegyeztem neki, hogy nem a "régi"... Ma délelőtt egyébként mindannyian "nyomottak" voltunk, valahogy keveset alszunk (ez most úgy hangzik, mintha együtt laknánk, pedig nem is). Viszont igy, fáradtan, még a kis poén is nagy poénnak tűnik :)
Mostanában a jókedvhez egyébiránt elég, ha résnyire nyitva hagyjuk az iroda ablakát, szabad utat adva ezzel a szomszédos zeneiskola növendékei torkából kiszökkenő hangoknak. Szoprán, zongora, együtt, külön, hangosabban, lelkesebben. No, ekkor szoktunk összenézni egy röpke pillanatra :) Amúgy, ez a fajta zene talán az, ami nyugtat (biztosan...) és segít a koncentrálásban is (ahogy régebben olvastam). Szóval, rendben van ez így. Félúton járunk tehát a szimbiózis felé.... :)
Helló Bözs! Várj be minket ezzel a kupolázással, majd kiálljuk veled a sort, nó para! ;-)
VálaszTörlés