2009. október 31., szombat
Mutti und Inci :)
2009. október 30., péntek
Oh happy day ***
Mára már teljesen kihevertem a megrázkódtatásokat :) Mutatja ezt az is, hogy este hazafelé majdnem indiántáncot lejtettem. Gondolatban meg is tettem =) Hogy miért? Hátöö, csak úgy :)
Jó volt a hangulat az irodában ma egész nap - csak úgy röpködtek a poénok:)
Jaaj, olyan kis arik a többiek! 5-en vagyunk a szuperszobánkban. Franzi - ő a kis csapat jobb keze, bármit kérdezhetünk tőle, segít. Az ő padtársa Pierre, aki szintén kedves és segítőkész, viszont először valahogy mindenki inkább Franzihoz fordul közülünk (legalább neki nyugta van, mindennek van előnye :D).
Magda - ő a jobb oldali padtársam (balomon csak az ablak van + a légkondi), ő is jól képben van német adóban. Ma vele voltunk shoppingolos ebéden. Szerintem nem volt egyikünk sem nagyon éhes, mert kicsit sokáig tartott kiválasztani, hogy hol eszünk. Aztán meg, hogy mit. Hehe:)
Ebéd után aztán hirtelen ötlettől vezérelve betértünk egy boltocskába és jött a ruhapróbálgatás. Viccesek lehettünk! Ááá, azok is voltunk :)
Amúgy... még jó, hogy minden közel van - az edédlő is és a bolt is az iroda alatt volt, így simán jók voltunk - idő előtt visszatértünk.
Jaa, a szupersztár szereplőim közül majdnem kihagytam Serkant. Mármint nem kifelejtettem, mert nem lehet elfelejteni:) Lelkes, érdeklődő, poénos és totál nagy kedvvel m
2009. október 26., hétfő
Robbie Williams
Pénteken délután itt volt Robbie Williams Berlinben :)
Állítólag szerdán találta ki, hogy ad itt egy meglepetés koncertet... És tessék, pénteken ő is Berlinben, mi is Berlinben, hát nem összefutottunk?!
Hello Kitti :) Matiné nap
2009. október 24., szombat
Hello Kitti :) 1. nap
Volt ám Hello Kitti a vasútállomáson :) Megkaptam az összes üdvözletet és ölelést, kösziiii :)
Ééés, ezúttal a nagy öröm ellenére is sikerült a jó S-Bahn-t kiválasztani. Haladok!
Viszonylag későn értünk haza, de maradt annyi erőnk, hogy a nagy regemondások után éjjel még megalkossuk a másnapi útvonaltervet. Ennek egy része Kitti által egyedül került teljesítésre, mert én dolgoztam...
Délután környékén viszont be tudtam csatlakozni Kittihez, amikoris első körben felmentünk a Reichstag kupolájába (veletek is felmegyek ám, Zsuzsiii, mint első önként jelentkezőm :) ). Mondjuk, ez nem ment ám olyan egyszerűen, mint amilyennek azt gondolnánk, mivel egy elég termetes emberkígyó sort kell végigvárni. Mi annyit álltunk ott, hogy közben félig ránk sötétedett és majdnem teljesen megfagytunk, de nem adtuk fel :) A kb. 4-5. csoportban "már" be is jutottunk az épületbe :) A bemenetel előtt azért még jól átnéztek bennünket a biztonsági kapunál, minekutána bepréselődtünk egy liftbe (ahová mindig befér plusz 2 ember :D ) éééés már mehettünk is fel.
A kupola belsején lévő sétálóíven majdnem teljesen a tetejéig fel lehet jutni, pár szinttel lejjebb pedig ki lehet menni nézelődni/körbejárni a tetőteraszra. Nekünk most pont éjszakai fényekben mutatta magát a város, ami aznap a Festival of lights miatt még szebb volt szerintem mint átlag napokon.
Ez a kivilágítós fesztivál egyébként folyamatos fényképezésre készteti az emberlányait, íme néhány, amit félfagyott állapotban készítettünk:
A fényfesztivál után, halloween parti következett :) A résztvevők az ALEX-en gyűltek össze a legfelső emeleten. Szörnyek, boszik, varázslók, denevérek, pókok és egyéb rémisztő szerzemények minden mennyiségben....
Egy idő után azért szellemes társaságunkat magunk mögött hagytuk... Akkor már csak 1 dolog maradt hátra aznapra - a vacsora abszolválása és a Berliner Weisser megkóstolása. Ez végülis nem volt olyan nehéz feladat, mivel sikerült egy egész jó kis helyre rátalálnunk. Fő jellegzetessége az volt, hogy egy pallószerűségen szolgálták fel az itókákat, ha elegendő mennyiség került rendelésre egy adott társaságnál. Mi azért persze visszafogottabban adtuk elő a dolgot (pallótlanul kóstolgattunk tehát), így viszont több dolgot tudtunk kipróbálni. Ajánlani tudjuk az idelátogatóknak (ha nem sörösek, akkor is) a sörlikőrt (dúúúrván hangzik, de szerintem finom), az Apfelkornt (ez meg még finomabb) és a málnás Berliner Weissert.
2009. október 23., péntek
Tamil demonstráció
Nem volt valami jó érzés látni/hallani őket, de talán így - a médiák által - jobban felfigyel arra valaki, hogy milyen életet kell élniük a Ceylon-on fogvatartott helyieknek....
2009. október 21., szerda
Don't tell your boss party
Igaz, ma reggel ezt még nem gondoltam volna (lévén, hogy szerda van...), de mint tudjuk, a spontán dolgok általában jól sülnek el. Így történt ezúttal is.
Munka után egyből egy, a Potsdamer Platz közelében lévő szórakozóhelyre mentünk el félig céges keretek között. Mint utóbb - illetve ott helyben - kiderült, bárki más is bejöhetett a helyre. Ezt nem is tudtuk :)
A buli - meglepő módon - már 8-kor elkezdődött és - még meglepőbb módon - már az első számnál táncra perdültek a bátrak. A következő néhánynál már mi is :)
Amúgy ez ilyen "don't tell your boss" név alatt futó alkalom volt, amit kimondottan 'munkával és ennélfogva legtöbb esetben főnökkel rendelkezőknek' szerveztek. Emiatt kezdődött ilyen korán és nem is nyúlott hosszan az éjszakába - talán 1-ig tarthatott. És szintén emiatt nem is volt fura, hogy 'nem buliba átöltözötten' érkeztünk a helyre, mert szinte mindenki öltöny/ing/blúzban nyomult :)
Balról jobbra: Magda, 2 Wirtschaftsprüfer, 2 BTC-s, Olga, Merima, Nicole. Azért név szerint, mert róluk majd még szól a fáma.
2009. október 18., vasárnap
Spandau Wiebkével
Mivel annyira sokszor még nem járt Berlinben, így megbeszéltük, hogy nézelődősre vesszük a figurát - méghozzá Spandau irányába (ott még egyikünk sem járt).
Spandau Berlin nyugati részén található és igaz, hogy a főváros része, az itteniek inkább spandauereknek vallják magukat mint berlinieknek. Kiforrott önállóságtudat :) Egyébként, to tell the truth én is simán azt éreztem, hogy nem Berlinben vagyunk, hanem egy kisvárosban.
Macskaköves sétálóutca, kézművesboltok, fabetétes házikók, nem túl modern főtér, kevés ember :) Maga ez a városrész egyébként régebbi múlttal rendelkezik mint Berlin többi része, már a 13. századtól "jegyzik".
Ez ilyenkor itt elég népszerű ételnek számít, illetve Wiebke elmondása alapján a németek alapvetően sok kelbimbót esznek. Vagyis... szerintem ez úgy működik, hogy azok, akik hajlandóak megenni a kelbimbót, sokat esznek belőle, mert hát ugye azok, akiknek ez nem annyira csúszik, sokat meghagynak nekik ebből a nemzeti eledelből. Szómiszó, elég jellegzetes ízű. Kicsit aggódott is Wiebke, hogy hogy reagálok rá. Pozitívan :)
2009. október 16., péntek
Etwas schnelles
(szerintem ezt a hagymás-cukkinis-gombás-répás-zöldbabos-wurstos-sajtos-valami tejfölszerűs (?) dolgot meghonosítom otthon. Ja igen, van tejfölük is, de most pont nem azt sikerült kifognom, hanem valami tejszín-tejföl keveréket. Ezzel jobban jártam ezúttal, mert krémesebb.)
Hát igen, ebben a remek időben inkább bent mint kint :)
Egyébként olyan kiszúrás, hogy pont a hétvégére lesz még rosszabb idő... Az újságok szerint hidegrekordok dőltek meg a napokban itt. Szóval, nemcsak a kerek évfordulókat (40 éves a TV torony, 20 éve nincsen Berlint kettészelő fal, ...) fogom ki, hanem az extrém időjárást is... Sebaj, minél inkább esik, annál inkább Berlin :)
2009. október 15., csütörtök
Stadtmitte
2009. október 14., szerda
Ma? Ma minden...
Szóval, akkor kezdem az elejéről. Neten valahogy nem találtam meg, hogy pontosan hol lesz ez a fényözönös dolog, ami ugye mától veszi kezdetét, úgyhogy gondoltam, elindulok gyalog az Alex felé... abban az irányban ugyanis van jópár dolog, amit - ha én lennék a rendező - én kivilágítanék. És lám :)
Állítólag itt szokott lenni karácsony előtt a legszebb vásár. Még jó, hogy közel lesz :D Ezeknek a németeknek annyi terük van, nincsenek úgy összenőve a házak, mint nálunk...
Nade, visszakanyarodva... Ezt a teret elhagyva a Berlini dóm felé vettem az irányt, de az nem pompázott különösebb fényárban... Viszont találtam egy tök jó kis belső udvarkát az ALEX irányában (már vagy 13x elmentem eddig előtte sztem, de sosem mentem be), ahol témába vágó kiállítást rendeztek. Íme néhány elem:
Ezek a golyóbisok fentről lógtak alá, és folyamatosan változó fényeket/alakzatokat/betűket világítottak rájuk :
Ezek pedig csak "sima, mezei" műalkotások voltak:
Már nagyon fáztam, amikor ennél az utóbbi dolognál keveregtem, szóval mielőbb keresni akartam egy metrót, amivel hazafurikázom. ALEX. Ez volt természetesen a legközelebb. Mégis elmentem tehát a TV toronyig... úgy látszik, minden út oda vezet :) Legalábbis, ami nekem számításba jön.
De hogy ott mekkora sürgés-forgás volt ma?! Voltak
- "Atomkraft, nein danke" tüntetők - a békés fajta...
- Free Hug ölelgetők - a tegnapi napig ezt nem próbáltam :)
- Oktoberfest-es mulatozók Bajorországból - sörrel, wurst-al, hollári-hó-val
- karácsonyi várásos-szerűs kirakodósok, forralt bor árusok, körhintások...
- és hát a mozgó wurst árusok (de ők mindig ott köröznek, szóval ez nem hatott újdonság erejével...)
Viszont ez az egész olyan mixtúraként jött le nekem valahogy (mint amilyen a mai írásom is...). Oktoberfest sör mellett forralt borral, karácsonyi bódékkal, nagyon hidegben szilveszteri tüzijátékkal és bándzsi dzsámpinggal egy kb. 40 emeletes ház tetejéről... Mert igen, ez is volt ma. Szóval, azt hiszem, megint a sűrűjébe csöppentem. És azt is hiszem, hogy többet kéne aludnom. És rövidebb mondatokat fogalmazni. Úgy lesz :)
2009. október 13., kedd
Színes fák
A mikuláscsokik már úgy két-három hete felkerültek a boltok polcaira és dúúúrva, de ma már karácsonyfa díszeket is láttam... Nincs mese, ezek a jelek már a télre utalnak :) Sapka, sál, kesztyű...
Ma este ki akartam szellőztetni a fejemet az egész napos agyalás után, úgyhogy kitaláltam, hogy elsétálok az Unter den Linden felé. Hideg volt, de megérte, mert tökre szépen ki volt világítva a Brandenburgi kapuhoz vezető fás rész, a Linden :) Színes fényeket világítottak alulról a fákra, ami nagyon jó (már-már meleg) hangulatot keltett. Nemtom, hogy ez a kivilágítás állandó-e vagy csak most a Lights festival miatt van, de szép volt :)
2009. október 12., hétfő
Ha ősz, akkor leves. Ha Berlin, akkor Wurst.
Múlt héten az egyik, sötétedéskor még utcán sétálós napomon épp nyitva találtam egy könyvesboltot, ahová muszáj volt betérnem (nem tudom miért, de néha szeretek csakúgy céltalanul könyvekbe beleolvasgatni...). A nagy nézelődésben euúttal több könyv is megtetszett, de végül csak egy regényt és egy recepeskönyvet vettem meg. A regényt a hétvégi vonatozás alatt avattam fel, a másik könyvet pedig ma - este végre sikerült kipróbálnom az egyik receptet :)
Nem volt nagy ördöngősség végülis, gyorsan össze lehetett hozni ezt a félig magyar levesnek is beillő vacsit...
Majdnem teljesen úgy készítettem amúgy, ahogy a német nagykönyben meg volt írva. Csak egy dolgot hagytam ki (szándékosan, mert nem voltam benne biztos, hogy azt jelenti-e, amit jelent) és egyet tettem bele pluszban (gombát) :D Passzolt bele, szóval máskor is újítok, azt hiszem...
Itt helyben még nem ettem ilyesmi levest, de biztosan valami ilyesmi az echte is, mert egész fincsi lett :)
Szeretem a képekkel illusztrált recepteket, tisztára be lehet lelkesülni tőlük :) Így történt ez most is, mivel elhatároztam, hogy holnap is alakítok valamit. Igaz, ha jobban belegondolok, még a levesből is maradt... akkorööö.....
Asszem tényleg hívnom kell valakit, mert nem megy az egyszemélyes adag...
2009. október 11., vasárnap
"Rolling horse"

2009. október 3., szombat
Ich+Ich koncert
Most szombaton végig le volt zárva a Siegesäule és a Brandenburgi kapu közötti soksávos út, helyet adva ezzel a wurstos, fánkos, lángosos (!), sörös-boros-koktélos árusoknak + egy óriás keréknek is. Délelőtt az óriás bábuk miatt volt mindez, utána meg a koncertek miatt. Gigasok esemény egy helyen, csak kapkodta az ember a fejét ide-oda. Vagy csak én? :]
Párszor most este egyébként- otthoni, nyári, sátrazós - fesztivál feelingem volt. Ez furcsa dolognak tűnhet, mert kicsit sem vagyok otthon, nyár sincs, meg sátor sem:) Akkor biztosan azért, mert belépéskor itt is alaposan átvizsgáltak mindenkit a biztonságiak, aztán mert nagggyon sok ember volt (állítólag 1 millióan voltunk...) éshátugye a koncertek meg a hangulat...