Hát, én nemtom, mi tör rám néha! Amilyen búval bélelt lettem tegnap estére, annyira, sőőőt még jobban felvidult vagyok ma (péntek). Még jó, hogy a lejtős korszak csak extra ritkán jelentkezik és akkor is csak pár órára :DMára már teljesen kihevertem a megrázkódtatásokat :) Mutatja ezt az is, hogy este hazafelé majdnem indiántáncot lejtettem. Gondolatban meg is tettem =) Hogy miért? Hátöö, csak úgy :)
Jó volt a hangulat az irodában ma egész nap - csak úgy röpködtek a poénok:)
Jaaj, olyan kis arik a többiek! 5-en vagyunk a szuperszobánkban. Franzi - ő a kis csapat jobb keze, bármit kérdezhetünk tőle, segít. Az ő padtársa Pierre, aki szintén kedves és segítőkész, viszont először valahogy mindenki inkább Franzihoz fordul közülünk (legalább neki nyugta van, mindennek van előnye :D).
Magda - ő a jobb oldali padtársam (balomon csak az ablak van + a légkondi), ő is jól képben van német adóban. Ma vele voltunk shoppingolos ebéden. Szerintem nem volt egyikünk sem nagyon éhes, mert kicsit sokáig tartott kiválasztani, hogy hol eszünk. Aztán meg, hogy mit. Hehe:)
Ebéd után aztán hirtelen ötlettől vezérelve betértünk egy boltocskába és jött a ruhapróbálgatás. Viccesek lehettünk! Ááá, azok is voltunk :)
Amúgy... még jó, hogy minden közel van - az edédlő is és a bolt is az iroda alatt volt, így simán jók voltunk - idő előtt visszatértünk.
Jaa, a szupersztár szereplőim közül majdnem kihagytam Serkant. Mármint nem kifelejtettem, mert nem lehet elfelejteni:) Lelkes, érdeklődő, poénos és totál nagy kedvvel m
agyaráz, ha kérdezek valamit. Vicces kölök! Erdzsinek hív. Mondjuk mint mindenki itt. A "zsö" betű nem megy nekik annyira. A "nyö" sem :) De már tudnak magyar szavakat ám! Lelkesen mondogatják, hogy "igen, nem, nagymama". Majdnem a legfontosabbak :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése