Spandau Wiebkével

Megjött az első látogatóóóm, Wiebke :) Annyira örültem neki, hogy a vasútállomáson az ellenkező irányba induló S-Bahnra szállítottam fel magunkat... :D Megesik az ilyen...

Mivel annyira sokszor még nem járt Berlinben, így megbeszéltük, hogy nézelődősre vesszük a figurát - méghozzá Spandau irányába (ott még egyikünk sem járt).

Spandau Berlin nyugati részén található és igaz, hogy a főváros része, az itteniek inkább spandauereknek vallják magukat mint berlinieknek. Kiforrott önállóságtudat :) Egyébként, to tell the truth én is simán azt éreztem, hogy nem Berlinben vagyunk, hanem egy kisvárosban.

Macskaköves sétálóutca, kézművesboltok, fabetétes házikók, nem túl modern főtér, kevés ember :) Maga ez a városrész egyébként régebbi múlttal rendelkezik mint Berlin többi része, már a 13. századtól "jegyzik".

A legfőbb látványosság itt egyébként a Zitadelle, ami egy vizesárokkal övezett erődítmény több tízezer denevérrel és a Juliusturm-mal (bástya). Illetve, volt ott még más is, de minket ez a 2 dolog érdekelt főként. Különösen a denevérek :) Volt belőlük egy egész pincényi. Szerencsére nem szabadon röpködtek, különben nem hiszem, hogy olyan sok időt töltöttünk volna lent.

Pár perc pincelét után amúgy mellénk szegődött a denevérgondozó, aki elég részletes (persze interaktív :)) kiselőadást tartott nekünk a repülőkutyák életéről. Én néha picikét elvesztettem a fonalat, mert eléggé akcentusos németet beszélt, de végülis azért érdekes dolgokat mondott.

Hűű, annyit mászkáltunk! Este még elmentünk beszerezni a vacsihoz egy Federweissert is, de addigra már alig mozogtunk :] Ez a Federweisser egy októberben kapható speciálitás, ami Wiebke szerint olyan, mint a must. Szerintem, olyasmi, de mégse teljesen. Meg kell kóstolni :)

A fáradság ellenére a vacsorát felettébb lelkesen és villámgyorsan összehoztuk. A mű ezúttal egy echte német specialitás kelbimbóval.

Ez ilyenkor itt elég népszerű ételnek számít, illetve Wiebke elmondása alapján a németek alapvetően sok kelbimbót esznek. Vagyis... szerintem ez úgy működik, hogy azok, akik hajlandóak megenni a kelbimbót, sokat esznek belőle, mert hát ugye azok, akiknek ez nem annyira csúszik, sokat meghagynak nekik ebből a nemzeti eledelből. Szómiszó, elég jellegzetes ízű. Kicsit aggódott is Wiebke, hogy hogy reagálok rá. Pozitívan :)