2009. szeptember 24., csütörtök

Waschmaschine

Jippié, találkoztam végre egy lakótárssal :) Asszem ő az első, akit eddig 4 hét alatt láttam. De bizonyosan az első, akivel beszélgettem is.

Szegény... picit ráijesztettem szerintem, persze nem szándékosan... (fontos az első benyomás :D ). Úgy történt az egész, hogy én épp vártam, hogy végezzen a mosógép. Ez annyit tesz, hogy - mivel nincs kiírva, melyik program hány perc és még nem sikerült mindent kitapasztalom, ezért aztán túl korán mentem le - egy könyvvel a kezemben ücsörögtem a magamra zárt mosómasa-szobában 2 mosógép társaságában. Végülis mindegy, hol olvasok....

Már vagy a 20. oldalt lapoztam, amikor egyszer csak kattan a zár, belép valaki (egy 2m magas, jól megtermett, pirospozsgás embert kell elképzelni) és hirtelen elkezdi kipakolni a cuccait az egyik gépből. Nagyon a ruhákra koncentrált, mert nem vett észre... Ekkor viszont én köszöntem neki egy kedves helló-t, amire ő úgy meglepődött, hogy majdnem elejtette a kezében lévő, félig még vizes holmijait... Upsz... Ekkor gyorsan próbáltam "feljavítani" a szitut, ami végülis sikerült, mert egész jól elbeszélgettünk. És asszem létezik olyan, hogy német humor... Csak rá kell hangolódni.

3 megjegyzés:

  1. Mi az hogy lakótárs? Saját lakod van de vannak közös terek is? pl. mosókonyha? Mostakkorezhogyvanez?

    VálaszTörlés
  2. Aha, jól sejted :) Saját lakrész, de nincs senkinek mosógépe, hanem egy mosószoba van. Nagyon romantikus... Főleg esténként... :)Át kell menni a garázson, aztán a biciklitárolón és máris odaértél a mosógéphez. Ami jobb esetben épp szabad :)De legalább találkozol emberekkel :)

    Majd megmutatom ;)

    2009. szeptember 29. 23:20

    VálaszTörlés
  3. Hú, ez full koli-fíling.
    Mi anno kinéztük, mikor végez kb. az épp futó program és már ott vártunk, h mi lehessünk a következő bepakoló. :-) Ment a harc rendesen.

    VálaszTörlés